Mátyás király és a császár

főlovászmestere

Mátyás király legnagyobb riválisa Európában a későbbi III. Frigyes volt (Ő csak Frici bának hívta). Gyakran látogatta őt a bécsi udvarban, ahol rengeteg érdekes dolog történt vele, de erről eddig nem szóltak a legendák.

Mostanáig.

Történt egy borongós nyári napon, hogy Mátyás és kísérete(a fekete sereg legjobb harcosai, és öt deci szilvapálinka), dörömbölni kezdett a bécsi vár ajtaján.

-Frici bá nyissa már ki a rohadt életbe, esik az eső, megáznak a lovak, az embereim mennének a kupiba, én meg a fürdőházba.-Üvöltötte Mátyás.

-Jól van, jól van, nem kell rögtön üvöltözni.- szólt Frigyes és intett a főkulcsárnak, hogy nyissa ki a kaput.
Amikor Mátyás és díszes kísérete beléptek, rögtön elébük járult a császár főlovászmestere. Fura egy fickó volt, kinek akkora volt a bajsza, mint egy száz kilós harcsának a Balatonban. Körüljárta a lovakat, amíg a többi lovászfiú elvette a kantárszárat vitézektől, és ellenőrizte őket, végül a magyar király lováért ment. Alaposan megvizsgálta, majd emígy szólott:

- Herr Matthias, ez a ló kérem beteg.

- Már hogy lenne beteg, a saját lovászaim első osztályúan átvizsgálták és semmi baját nem találták.

- De király uram, ennek a lónak májzsugorodása van.- folytatta a lovászmester.

- Már hogy lenne, májzsugorja te elvetemült patkány, hát nem iszik ez a ló!- kezdte elveszíteni a türelmét Mátyás.

- Na király uram akkor fogadjunk, ha a ló ma is iszik, maga ad nekem ötezer arany tallért, de ha nem iszik akkor én adok a saját pincémből ötven liter Marillenschnapss-ot.- mondta a bajuszos.

- Hát tudod kinek kell az a borzalmas üdítő! Inkább az legyen a tét, hogyha én nyerek ötven napig mindennap te főzöl a fekete seregre, méghozzá tojásos nokedlit.-vetette fel Mátyás.

- Ám legyen király uram.- nevetett a főlovász.- Amúgy Hansnak hívnak, kérem szólítson is úgy.

Megjegyezte Mátyás, hogy a főlovász mestert Hansnak hívják, és tüstént őrséget rendelt a kíséretéből a lova mellé. A fair-play szellemében megengedte, hogy Frigyes, aki az egészet végignézte szintén rendeljen őröket a ló mellé.

Mikor végre elért a fürdőházig, azonnal csobbant a meleg vízben, és alaposan lecsutakoltatta magát az udvari szolgákkal. Elvégre az nem járja, hogy a király magát fürdesse, mint valami pór. Mikor végzett a fürdéssel, meglátogatta az egyik bécsi szeretőjét (volt neki több is). A hölgy ismét szép volt és kívánatos és miután végeztek, beszélgetésbe elegyedtek.

- Képzeld ez az ütődött Hans fogadott velem, hogy a lovam iszik-e alkoholt vagy sem?- mesélte a lánynak Mátyás király.

- Hans? Hans a főlovászmester? Neki olyan szeme van a lovakhoz mint senkinek, az pedig egy másik kérdés, hogy olyan orra, ami tizenkét kilométerről megérzi a pálinkát, még akkor is, ha csak két hete volt ott.- mondta a hölgy, és Mátyást bizony ezzel nagyon meglepte.

- No ennek fele se tréfa.- pattant fel gyorsan a király, és rohant vissza az udvarba. Rögtön a katonáihoz is sietett, és halkan megüzente nekik, hogy úgy sejti, a fogadás meg volt bundázva, veszíteni fognak, és nincs ennyi pénze de szerencsére van egy terve.

- Aztán királyom, az derék, hogy van terv, de elmondanád mi az? - kérdezte a legbátrabb vitéz.

- Hát hogyne, már ki is dolgoztam a részleteket. Először is ti nekiálltok zenélni, csapra üttetünk ezekkel a disznókkal egy hordó Marillenschnapsot, meg egy nagy hordó sört. Mi is elkezdjük inni a szilvapálinkát, és addig iszunk, amíg minden pia el nem fogyott a palotában, így nem tud a lovam inni egy kortyot sem.- avatta be a tervbe Mátyás a katonáit.

- Ez ám a terv, nem hiába vagy te a mi urunk!.- lelkendeztek a katonák, azt neki is álltak zenélni, énekelni trágár nótákat, és táncolni. Hamarosan leszivárgott a palota népe és csatlakoztak mulatsághoz, ők is különösen akkor,  amikor Mátyás, már meggyőzte Frici bát, hogy üssön csapra némi Marillenschnapsot és sört. A vedelés nagy üzemben folyt már, mikor Hans is befutott a buliba aki látta, hogy tehetetlen a király ravaszsága ellen, így hát neki állt inni inkább ő is. Frigyes császár is sűrűn nyakalta sört, megkóstolta a jó szilvapálinkát, és a szerecsen követek, akik a várban jártak megkínálták egy spanglival is. Olyannyira megfáradt a németek legfőbb hadura, hogy a buli közepén eldőlt mint egy liszteszsák, éppen ráesve egy szegény macskára. Mivel kövér ember volt ezért a macskát ki is lapította, mondhatni lekvár puhaságúvá változtatta. Innen jön az ősi osztrák kifejezés: Katzenjammer.

Másnap reggel Hans Mátyás király színe elé járult.

- Uram királyom, kezdem is a tojásos nokedli készítését.-szólt Hans.

- Nem úgy van az! Egy ilyen kitűnő embernek mint te jobb hasznát veszem a fekete seregben. Állj be közénk és megkapod az ötezer tallérod is, de húsz éves részletben. - ajánlotta fel Mátyás a lovászmesternek. Hans igencsak megörült, hogy nem kell nokedlit szaggatnia, így hát elfogadta az ajánlatát a királynak. Így ő lett a fekete sereg lovásza és legfőbb felderítője. Mikor a sereg elindult, már mindig tudták a katonák, hol főzik a jó pálinkát, és Mátyás is mindig tudta, melyik nemesúr akar tőle nagy szívességet kérni, hiszen az szilvapálinkát hozott ajándékba.

Így ismerték meg az osztrákok a másnaposságot, és így került Magyarországra az első harcsabajszú ember, akit később még sok másik követett.