Mátyás király és a prágai mennyegző

Midőn Mátyás király még Podgyebrád György cseh király fogságában sínylődött (Azért azt már tudjátok, hogy annyira rosszul nem érezte magát) a magyar trón megüresedett. Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály pedig úgy döntött az unokaöccse kiváló király volna. Ő maga nem óhajtott király lenni a sok nyűg miatt, jobb szerette a muzsikát, és a bort ő annál mintsem, hogy uralkodó legyen. Elindult hát Prágába, hogy kiváltsa az unokaöccsét a fogságból, hazahozza, és megkoronáztassa.

Hét nap és hét éjjel menetelt a díszes kíséretével együtt, míg megérkeztek Prága városához, és György király elé járulhattak. Kérték, hogy engedje el Mátyást, de a csehek ura egy különös kéréssel fordult Mihályhoz.

- Csak akkor mehet, hogyha Mátyás elveszi a lányomat, Katalint! - mondta György.

- Na de, király uram. A lányod olyan ronda mint a dög, beteges, és ráadásul még a szolgálólányai is csúfak.- válaszolta Szilágyi. - Kizárt dolog, hogy az unokaöcsém belemenjen ebbe alkuba.

- Vagy esküvő, vagy semmi.-morogta a cseh fejedelem.

Ez volt ám a meglepetés, a küldöttség számára. Hozzájuk is eljutottak a hírek, hogy Mátyás micsoda kicsapongó életet él, így hát eléggé meg voltak rémülve, attól ami rájuk várt, ha ezt az infot eljuttatják, az ifjú királyjelöltnek. De sok választásuk nem volt szóval elindultak Mátyás lakóterme felé. Mikor odaértek rettenetes horkolás hallatszott ki a hálóhelyiségből, de Mihály nem volt egy gyáva fickó benyitott. És amit ott látott attól elállt a szava.

- Ööööö.Ööööö.Ööööö.- hebegett a nagybácsi, mivel hogy Mátyás egy szerecsen és egy zsidó lány mellett hortyogott éppen békésen, kiket előző este hozott haza, mikor szórakozni volt Jacek sörözőjében.

- Mi az ördög? MISI BÁ!- kiáltott fel ébredtében Mátyás. - Mi szél hozott téged erre egyáltalán?

- Hát az a helyzet édesöcsém, hogy te leszel a mi királyunk és eljöttünk érted, hogy hazavigyünk.- tért a tárgyra egyből Mihály.

- Akkor akár indulhatunk.- felelte az ifjú, de hirtelen megtorpant. - De mi ez a savanyú pofa? Az unokaöcséd király lesz!

- Nos, akad egy apró probléma. György nem enged el hacsak el nem veszed a lányát Katalint.

- Hát nem az a klasszikus szépség de ezen ne múljon. Üzend meg Györgynek, hogy holnap délben megtartjuk a mennyegzőt, és nyolc órakor indulunk vissza Magyarországra.- mondta Mátyás, majd kipattant az ágyból és folytatta. - Valamint küldj le két szolgát Jacek sörözőjébe. Foglalják le a kocsmát, és az összes lányt. Este kilenc órára pedig a teljes kíséreteddel együtt ünneplőben jelenj meg a vár kapujában.

Mihály ettől még jobban meglepődött, nem tudta ő amit Mátyás már egy ideje. Az unokaöccsének az volt a sorsa, hogy király legyen, méghozzá egyike a legnagyobbaknak. Azt se teljesen értette, hogy minek lefoglalni a kocsmát. Elvégre inkább az ispotályba kéne mennie, nehogy a nászéjszaka rögtön a vérbaj terjedésébe torkoljon egy ilyen ifjúkor lezárásaképp, de mit volt mit tenni, mégiscsak a leendő királlyal beszélt, így hát teljesítette a kérést.

Ahogy leszált az este, és kilencet ütött az óra, a vár kapujában csatlakozott a kísérethez Mátyás, és elindultak Jacekhez, ahol már várták őket a legfinomabb nők és legszebb falatok, vagy éppen fordítva. Hajnalig tartott a mulatság és az összes vitéz a kíséretből, élete végéig emlegette ezt az éjszakát. Az esküvőt másnap lezavarták, de a kíséret és Mihály emlékezetében sokkal inkább az előző este maradt meg ( Azaz éppenhogy nem maradt meg, de ne merüljünk el ilyen apró részletekben).

Így történt, hogy az ifjú király feltalálta a legénybúcsút amit azóta is lelkesen megtart a magyar nép minden esküvő előtt.