Mátyás király Itáliában II.

A történet valahol ott maradt abba, hogy elindultak hőseink élükön Mátyás királlyal és mögötte Báthori-val, Camaldoli. felé.

Az út rövid és eseménytelen volt, mivel a parancsot kiadta Mátyás. Nincs megállás, nincs piálás, nincs bordélyház. Minél előbb oda akart érni, hogy Domenica apjától megkérje a kezét a lánynak, és elérje, hogy megkapja az atyai áldást. Két napos utazás után, végül megérkeztek Camaldoli falujába. Amint közeledtek a faluhoz, látták, hogy a falu elöljárója díszes kísérettel érkezik ki fogadni Mátyást.

- Szeretettel üdvözöllek, Magyarföld királya a független Lombard...... - kezdte volna az elöljáró, de Mátyás intett és a fekete sereg derék vitézei jól megverték a Camaldoli pojácát. Amint feltápászkodott a község első embere újra nekifutott.

- Alázatos szolgájaként járulok, maga elé királyok legnagyobbika, Magyar és Cseh ország királya, Kis és Nagy-Balaton legfőbb admirálisa, az Adriai tenger legnagyobb halásza, a Kárpátok legnagyobb medvéje ki magát a Fekete-tengert hugyozta. Isten hozott ebben a faluban, mely méltatlan arra, hogy téged fogadjon.

- Na, máris jobban hangzik, te mocskos paraszt.- köszönt Mátyás a kor szokásainak megfelelően.- Vezess azonnal a legelőkelőbb fogadóba, az embereimnek keríts ételt, a lovaknak abrakot, és vacsora utánra minden emberemnek kettő szajhát. Te pedig járulj a lakosztályomba vacsora után térképpel és egy kancsó vörösborral. Úgy hallottam mérnek errefelé valami jóféle vöröset, valami Kiántí vagy mi a túró. Abból hozol.

- Chianti he....- de inkább meggondolta magát, ( és nem mondta, hogy helyesen ejtve) az elöljáró, az iménti verésre gondolva. - Chianti helyett inkább egy másik bort hoznék ami szerintem sokkal jobb, ha a nagy király megengedné. Itt mindenki azt a trágyalevet issza, de én inkább a privát pincémből hozatnék magának.

- Legyen úgy paraszt. - mondta Mátyás és eztán intett, hogy mindenki eredjen a dolgára.

A vacsora végeztél megérkezett a fickó, és Mátyás hellyel kínálta a lakosztályában.

- Ülj le, és mond a nevedet. Nem szükségesek a formaságok magunk között vagyunk. És természetesen töltsél abból a jó kis hazaiból amit hoztál.

- Marco a nevem nagy király. Remélem ízlik a bor.- remegte Camaldoli első parasztja.

- Egészen kitűnő. Tehát Marco. Mit tudsz nekem mondani a fehér barátokról? Főleg egy bizonyos barátról a velencei Dózse öccséről?-  kérdezte Mátyás, felfedve ezzel a látogatás célját.

- Uram királyom. Csak nem te is megkérted Domenica kezét?

- De bizony.

- Nos akkor rossz hírem van. Az atyai áldást sosem fogod megkapni ugyanis a fehér barátok nem szólalnak meg. Domenica így jár túl az összes kérője kezén.

- Hmm, ennek fele se tréfa. - morfondírozott Mátyás. - Már van is egy tervem. Holnap ugyebár szombat van, feltételezem ekkor vásárolnak be a barátok, a következő hétre ekkor te megmutatod melyik ez a bizonyos barát.

- Megteszem  ami tőlem telik.

Másnap reggel amikor a barátok megérkeztek és Marco rámutatott a megfelelő barátra, Mátyás emberei azonnal kardot rántottak és foglyul ejtették a csuhást. A többi szerzetest az utcán tartva a harcosok által, Báthori felkapta a Dózse öccsét és bevitte a fogadóba Mátyás királyhoz.

Mátyás ekkor elővette a szilvapálinkáját és megkínálta vele a szerzetest. A szerzetes nem tudta mire vélni ezt a különös főzetet melynek a szaga igen érdekes, mondhatni egzotikus volt egy itáliai ember számára. Ezért hát megfogta a flaskát tisztességesen meghúzta és:

- Az úristenit mi az ördög ez.- Szólalt meg érces bariton hangon. - Életemben nem ittam még ilyet miféle földi csoda ez a fenébe is.

- Szilvapálinka. Kapsz egy hordóval ha megkapom tőled a lányod kezét, és az atyai áldást

- Semmi szükséged neked arra. És különben is. A lányom már nem szűz. Valami Casanova nevű velencei elmeháborodottnak megvolt már a fél város. Köztük a lányom. De az a fickó amolyan, hát hogy is mondjam. Ti úgy mondanátok buzi. Vagy hát buzis. Ne törődj a lányommal. De a Nápolyi Király lánya. Na őt ajánlanám inkább a figyelmedbe. És ha az a féreg Nápolyban hozzád adja a lányát, visszafelé Velencében még mindig megállhatsz az enyémnél. - kacsintott az atya, a teljesen megdöbbent Mátyásra, majd folytatta hangosan nevetve. - Én pedig elkísérlek téged Magyarföldre ahol kijelölöm hol lesz az utánam következő barátok kolostora a te országodban. Cserébe megtanítjátok a pálinkát, hogyan kell készíteni.

Mátyás köpni-nyelni nem tudott, de azért valahogy bólogatott a csuhásnak és jelzett Báthorinak hogy visszaengedheti a fehér ruhás embert. Miután kipihente magát a sokkból és a sereg is rendesen kialudta magát, Mátyás üzent Domenica apjáért és útnak indultak délre Nápolyba.

folytatjuk