Mátyás király Itáliában I.

Történt egyszer, hogy Mátyás király midőn megözvegyült elindult hát, hogy új menyasszonyt szerezzen magának. Hallott több helyről is a különböző leányokról, de mivel Itáliát mindig is látni akarta így hát arra indult. Nem vitt magával semmit a szokásos kíséretén kívül (szilvapálinka, és a fekete sereg legjobbjai).

Gyorsan haladtak míg végül Triesztbe nem értek. Fura egy hely volt. A város két táborra szakadt akik folyton egymással veszekedtek, a Velence pártiak, és az Osztrák pártiak. Mivel Mátyás nem kívánt részt venni ebben a veszekedésben úgy döntött inkább csak átvág a városon, és közben megkérdezi a lakókat, hátha hallottak jó csajokról a környéken (Akkoriban egy rangban megfelelő nő, elég ritka volt. Meg a TV se mutogatta a királyi családokat). Szerencséjére Triesztben útba igazították, ők a velencei dózse unokahúgát illetve a nápolyi király lányát ajánlották a király figyelmébe, aki ekkor már messzeföldön híres volt.

- Micsoda szerencse, hogy az egyik északon van a másik délen.-mondta a kíséret vezére Báthori István, és nagyot csapott a lófejpajzsos címerére a vértezetén, majd folytatta.- Végigjárhatjuk a csodás műemlékeket és rengeteg kulturális programon vehe.... - ebben a pillanatban akkora pofont kapott Mátyástól, hogy végigtörölte a lóról leesvén Trieszt főutcáját.
- Te pofátlan, szemtelen dög! -üvöltött rá Mátyás Báthorira. - Hát mégis hogy képzeled, hogy én majd múzeumokba járok meg, olyan házakat nézegetek ahol Julius Caesar járt? Hogy érdekel engem, hogy a római gladiátorok melyik gödörbe végezték a dolguk? Hát a frászt! Végigjárjuk az összes fényes mulatót innentől a keleti parton végig, majd a csizma végén visszakanyarodunk a nápolyi királylányért. Először is irány hát Velence.

Tizenhét nap és tizenhét éjjel meneteltek ( Talán a rendszeres olvasóknak feltűnt, hogy Írországig elég volt hét nap és hét éjjel, de azon az úton sokkal kevesebb lokál és mulató volt, így valóban csak meneteltek), mígnem elértek Velencébe. Mátyás nem volt rest tüstént bevetette magát a legjobb fogadóba és magához rendelte a dózsét. Elvégre az mégse járja, hogy a király menjen mindenféle faluk nevetséges bohócsapkát hordó, elöljárói elé. Mikor megérkezett Velence teljhatalmú ura (Andrea Vendramin), rögtön kifakadt hogy mit képzel magáról Mátyás:
- Kinek képzeled magad te vidéki bun.....- fröcsögte de befejezni már nem bírta. Hiába volt múzeumrajongó, és olvastatott fel ógörög szerelmes verseket Báthori István, azért még olyat tudott ütni mint a 6:30-as miskolci gyors. Nem véletlenül volt Kinizsivel együtt a fekete sereg vezére.
- Ha befejezted akkor akár elbeszélgethetünk felnőttek módjára.- ajánlotta fel kedvesen Mátyás.
Miután kiköpte egy fogát a dózse és feltápászkodott megnézte a tükörben, hogy mennyire repedt fel a szája, megszólalt.
- Igen tisztelt királya a magyaroknak! Megtiszteltetés számomra, hogy ilyen nagy urat köszönthetek szerény városunkban. Miben lehetek a szolgálatodra?
- Ugye, hogy mennyivel jobb, ha az ember udvarias.- mondta Mátyás. - Azért vagyok itt mert bizonyára halottad, hogy megözvegyültem és arra gondoltam, hogy az új menyasszonyomat Itáliában keresem. Hallottam az unokahúgodról akinek a szépsége Itália szerte ismert. Látni kívánom.
- Na de Máty..... - Ekkor Báthori újra lecsapott. Andrea Vendramin feltápászkodott megtörölte arcát és folytatta.- Körülbelül egy óra múlva eléd vezetem az ifjú hölgyet addig is kérlek vacsorázz meg a seregeddel a város költségére.

A dózse sietve távozott, nehogy újra megverjék, és Mátyás a kíséretével együtt nekiállt lakomázni. Az étel finom volt a bor kitűnő, szilvapálinkát pedig hoztak. Gyorsan elrepült az egy óra, mire a fiatal hölgy megérkezett a nagybátyjával együtt. A szép segge valóban lélegzetelállító volt, Mátyás el is ámult rajta.
- Anyám borogass, micsoda nő. - suttogta megdöbbenten. Illetve csak ő hitte azt, hogy suttogta de valójában inkább üvöltötte.

- Anyám borogass, ez mit jelent nem értem ? - érdeklődött a leány nagy csillogó szemekkel.

- Ti úgy mondanátok "Mamma Mia" (Azóta is szerte Itáliában mondják, amit a nagy Mátyás királytól tanultak). De térjünk inkább a lényegre. Hogy hívnak?

- Domenica Vendramin, nagy király. Megkérdeztem miért hívattál?

- Hát, hogy jobban megnézhesselek mielőtt döntenék, hogy elvegyek e feleségül. Elvégre megözvegyültem, és egy király mellé királynő kell.

- Ez nagyszerű volna, de ahhoz, hogy elvehess meg kell kérned a kezem apámtól, és neki is el kell mondania az apai áldást. Különben örök velencei átok hull a fejedre, és seregedre.
-A rossebb ennek fele se tréfa.-dünnyögte a magyarok királya.- Hol találom meg jó apádat?

- Ez nehéz lesz, mivel már öt esztendeje, hogy szerzetesnek állt a fehér barátok közé. A fehér barátok központi kolostora Camaldoli mellett található, ha itt tovább haladsz, ahol majd később épülni fog az autópálya, körülbelül négyszázezer rőf messzire található a félsziget közepén. - felelt a leány, és magában kacagott, hogy túljárt a híresen rafkós, Mátyás király eszén. Ugyanis a fehér barátok rendje bár ott volt ahol mondta, csak legritkább esetben nyitottak ajtót idegeneknek, és ráadásul teljes némaságot is fogadtak, hogy ezáltal is közelebb kerüljenek a teljes lelki békéhez. Mátyás azonban ezt nem is sejtette, és hát a lány is rettentően dögös volt.
Gyorsan összeszedelődzködött a kíséretével együtt, és elindult arra amerre majd az autópálya fog épülni.

folytatása következik